Csaholc
Weboldalunk sütiket (cookie) használ működése folyamán, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa Önnek. A sütik használatát bármikor letilthatja! Bővebb információkat erről Adatkezelési tájékoztatónkban olvashat.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti felén, a szatmári Erdőháton fekszik Csaholc község.
A falu határában folyik a Túr folyó.
A megye székhelyétől, Nyíregyházától keletre, mintegy 100 km-re található a 19,35 km²-en elterülő település.
A 491-es útról Mándnál leágazó alsórendű úton közelíthető meg. A környező településekre távolsági autóbuszjáratokkal lehet eljutni.
A kisközség történetének kezdeteiről nem maradtak írásos emlékek, ám régészeti emlékek vonatkozásában gazdag a terület. 1937-ben a Nagyerdő-dűlőben, majd 1979-ben az Erdõőordulóban bukkantak késő-bronzkori leletekre. A kincsek - tokosbalta, kard, lándzsa, sarlók, karperec, kartekercsek, bronzöv-töredék, csengődísz és fűrészlemezek - múzeumba kerültek.
A település nevét a szláv CACH személynév képzős formája alkotja, jelentése: a CACH emberei. A magyar nyelvben a Csahóci » Csahóc » Csaholc fejlődésváltozatok során alakult ki.
A helynevet 1387-ben említik először, amikor első földesurai, a Matucsiak hűtlenségbe estek. Birtokaikat Zsigmond király elkobozta, egy részét 1419-ben Báthori István és Benedek kapta meg királyi adományként. 1524-ben Drágffy András is birtokolta. 1652-ben a király egy másik részt a Kun családnak adományozott, de ekkorra már több nemesi családnak volt benne tulajdonrésze.
A XVII. században a rozsályi uradalom része. A falu egykori történelmi jelentőségét igazolja, hogy 1662-ben a községben tartották Szatmár vármegye ülését.
A település története során sokat szenvedett a háborúktól. 1562-ben a Rozsály alatt táborozó törökök, 1605-ben Básta seregei, 1662-ben és 1665-ben a szatmári német helyőrség katonái dúlták fel. A XIX. század fordulóján az Isaák és Vállyi család birtokában volt.
A falu 1874-ben majdnem teljesen leégett.
Református templom:
A falu egykori református templomában tartották 1662-ben a vármegyegyűlést.
A mai, homlokzati tornyos, a korábbi stílusjegyeket őrző, romantikus stílusú református templom, 1828-1867 között épült. 1874. augusztus 19-én majdnem teljesen leégett a toronnyal, a lelkészlakkal, a tanítói lakással, 32 házzal, valamint a szárazmalommal együtt. Erre a sorsra jutottak sajnos az egyház ereklyéi, a jegyző- és anyakönyvek. A legutóbbi helyreállítása 2002-ben történt.
A falu jelképei:
A település jelképei zászlaja és címere. Bevezetésükre 2001. május 1. napjától került sor.
Címer:
A pajzs csücskös talpú a szimmetriáján mindkét oldalán és tetején homorúan bevágott úgynevezett tárcsapajzs. A pajzs felső homorú bevágásában CSAHOLC felirat található. A pajzs alsó egyharmadában ezüst színű alapon a település határában folyó Túr folyót jelképező kék színű hullámvonal. Az ezüst alapon álló tölgyfa törzse, ágai fekete színűek, lombkoronája árnyas zöld, a tölgyfa háttere fehér színű. A tölgyfa utal a település Erdőhát nevű kistájon való elhelyezkedésére, az itt gyökeret verő szívós, tartós fájú természeti értékre és utal a lakosság élni akarására, tartására is. A pajzs széle bordó és aranyszínű, a két szín fekete rajzolattal van elválasztva.
A község gazdasági élete:
A lakosság nagy részének megélhetését a mezőgazdaság biztosította a korábbi időkben is, és biztosítja jelenleg is. A rendszerváltozás előtt működő termelőszövetkezet átalakult részvénytársasággá. Ma a település egyik legnagyobb munkáltatójának számít. A volt állami gazdaság területén, telepein szabadtartásos szarvasmarha tenyésztés folyik. A gazdasági társaság foglalkoztatóként több helyi lakos számára biztosít munkát.
A nagyobb földterülettel rendelkezők szántóföldi növénytermesztéssel foglalkoznak. A kisgazdaságokban az állattenyésztés szinte teljesen megszűnt. Többen termesztenek intenzív körülmények közt konzervipari uborkát és paprikát.
Az infrastruktúrális mutatók megfelelő fejlettségi szintről árulkodnak. A közműves vízellátást biztosító hálózat 6,6 km hosszú, melynek eredményeképpen a 176 lakóház 80 %-a ivóvízzel ellátott, 52 %-a csatlakozott a gáz, 43 %-a szennyvízcsatorna hálózatra. Kiépült a crossbar telefonrendszer, az internethálózat, műholdas és kábeltelevíziós szolgáltatás is biztosított.